I. e. 195-ben egy Üman nevű kínai menekült az akkori uralkodótól, Csun királytól azt a feladatot kapta, hogy a nyugati tartomány védelmét irányítsa. Egyre nagyobb katonai hatalomra szert téve i. e. 194 körül csapataival fellázadt és elkergette a királyt. Ekkor kapta az új állam az Üman Csoszon nevet, fővárosa a Taling-folyó vidékén lévő Vanggomszong lett.
Üman Csoszon terjeszkedésével és egyre növekvő befolyásával az i. e. 2. század közepén már jelentősen gátolta Kína terjeszkedését. Ennek egyik legegyértelműbb jele volt, hogy a kínai források „királyként” utaltak a kodzsoszoni uralkodóra. Továbbá független államként nem fizetett hódolati pénzt hatalmas szomszédjának, aki ennek következtében egyre agresszívebb külpolitikát alkalmazott vele szemben.
Vu Ti kínai császár, a Han-dinasztia uralkodója, a helyzet megoldása érdekében i. e. 109-ben követet küldött Koreába. A tárgyalások sikertelenek voltak, mivel a követ (bizonyos Sö Ho) megölt egy tábornokot majd elmenekült, bár később elfogták és kivégezték. Következményként hatalmas hadsereg indult meg Üman Csoszon ellen, amely több mint ötvenezer katonával és hatalmas hajóhaddal az abszolút dominancia megszerzését célozta meg. Az eleinte koreai sikereket hozó csaták tárgyalásokra késztették a feleket, de ezek rövid idő alatt eredménytelenül záródtak.
A király hónapokig sikeresen védte Vanggomszong erődjét, azonban i. e. 108-ban, a negyedik holdhónapban megölték, számos hivatalnoka megadta magát és átállt az ellenséghez. Egy befolyásos tisztviselő vette át a parancsnoki teendőket, de az ő halálával a jobb felszereltségű és túlerőben lévő ellenséges csapatok könnyedén felmorzsolták a megmaradt védelmet. A legyőzött Koreában négy kormányzóság jött létre és az északi területek nagy része megszállás alá került.
(C) del-korea.gportal.hu/ tulajdona. Saját fordítás és írás No Copy!
|