A kínai uralom rövid ideig tartott, i. e. 75-re már három kormányzóság is felszabadult. Számos kisebb királyság alakult ki az idők során (Pujo, Okcso, Jin, Tongje, Szamhan, a Hanszagun, Silla, Gogurjo és Paekje).

Pujo i. e. 2. századtól kezdve törzsi formából alakult királysággá, és a mai Mandzsúria területén létezett. Hivatalos nyelve a pujo volt. A népességszámbeli csökkenés megoldásának érdekében Kínával szövetkezve harcot vállaltak Kogurjo ellen, azonban a Jin-dinasztia (265–420) gyengülésével szövetségesük már nem tudta megvédeni őket, így 494-ben a kogurjóiak foglalták el államukat. Okcso és Tongje szintén északon terült el, azonban szomszédaik általi körbekerítettségük miatt nem tudtak növekedni, ezért az 5. században rájuk is a bukás várt.

A Négy Han az északnyugati régióban, a Liaotung-félszigeten létezett, hódítása során még Vu császár hozta létre, hogy ez legyen a terület fő ellenőrző központja. Székhelye Lölang volt, ahol a kormányzó, tisztviselők, kereskedők és telepesek éltek, és gyorsan gyarapodott. A többi kormányzóság felszabadulásával azonban ez is meggyengült, míg végül teljesen beolvadt Goguryeóba.

Szamhan délen, több igen apró államból álló konföderációként jött létre, Csin utódállamaként. Jin még Jin kodzsoszoni király alapította elüldözése idején, és hamar kereskedelmi viszonyt épített ki a kínai birodalommal, többek között vasat exportált. Szamhan jó termőterületekkel és erős gazdasággal, szigorú törvényekkel és vallási irányzattal rendelkezett. Véglegesen a 4. században szűnt meg, Pekcse, Silla és a Gaya államszövetség is szerzett területeket az országból.

Az egymással és a külső ellenségekkel való hadakozás mindegyiket meggyengítette, és az is előre látható volt, hogy előbb-utóbb ki fognak emelkedni a legerősebbek, és bekebelezik a gyengébbeket. Ez az i. sz. 1. századra következett be, amikor Goguryeo, Baekje és Silla (illetve Gaya) az egész félsziget területét lefedő királyságokat hoztak létre.

(C) del-korea.gportal.hu/ tulajdona. Saját fordítás és írás No Copy!