Baekje és Silla harca 167-től újra folytatódott, és 255-től pár évtizedes megszakítással többször is hadat viseltek egymás ellen, különösebb eredmény nélkül. A 3. század végén már mindkét felet megviselték a hadakozások és békét kötöttek. A délnyugati ország ekkor már két uralkodóját is feláldozta a kínaiakkal szembeni offenzíva során, és határait a harcoknak köszönhetően később sikerült is nyugatabbra tolnia.

Közben Goguryeo igen erős határ menti erődjeit a szétesett Kína egy állama 246-ban megtámadta, amit az nemcsak visszavert, hanem további területeket is elfoglalt. A fővárost az uralkodó az ország belsejébe költöztette, így az Phenjan lett. 369-ben még Pekcsét is lerohanta, viszont egy váratlan ellentámadás után kétszer is a saját fővárosukig szorultak vissza a támadók. A hadviselők sikeresen meg tudtak egyezni és békét kötöttek. Ezután a kogurjóiak a sillai csapatoknak nyújtottak támogatást a japán kalózokkal szemben, így a két ország között szoros együttműködés alakult ki. A Kogurjo királyság ekkoriban élte virágkorát, elérte legnagyobb kiterjedését és technikai fejlettsége is kiemelkedő volt.

A harcokat nemcsak a seregek létszáma és parancsnokaik taktikai érzéke, hanem a fegyverzet fejlettsége is igen erőteljesen befolyásolta. Egyik legjobb felszereltségű elitcsapat volt a sillai hvarangok (a szó jelentése „virágzó lovag”) lovas alakulata, amely még a legreménytelenebb helyzetekben is halált megvető bátorsággal szállt szembe az ellenséggel.

612-ben Jang császár megtámadta több mint egymillió katonájával Kogurjót, a kiválóan felépített erődöknél csellel sikerült szinte teljesen megsemmisíteni a behatolókat. Egy évvel később két sikertelen próbálkozás is történt részükről, mielőtt a katonai kudarcok miatt a Szuj-dinasztia megbukott.

Az új hatalom, a Tang-dinasztia eleinte még barátságos viszonyt ápolt az országgal. 631-ben Jon Geszomun  tábornokot azzal a feladattal bízták meg, hogy egy hatalmas falrendszert kilenc erőddel együtt építsen fel az északi határon (Csholli Csangszong „Ezer li hosszú fal”). A megépítést követően 642-ben merényletet követett el a király és a legfelső nemesi réteg ellen és átvéve a hatalmat diktatúrát vezetett be. A kínaiak újabb három támadást indítottak, amelyeket a végsőknek szántak (645-ben, 647-ben és 648-ban), ám az első kettő sikertelensége, majd a harmadik során császáruk halála újra visszavonulásra késztette őket.

(C) del-korea.gportal.hu/ tulajdona. Saját fordítás és írás No Copy!