Az Imdzsin-háború

Tojotomi Hidejosi japán daimjó országa egyesítése során nagyszabású flottaépítésbe fogott. Célja a kínai Ming Birodalom meghódítása volt, amelyhez elengedhetetlenné vált Korea segítsége vagy lerohanása. Miután a hadvezér követe nem ért el eredményt és Szondzso csoszoni király egy küldöttjére hivatkozva nem kezdte meg az akkor még gyenge sereg felkészítését, 1592 negyedik hónapjában 200 ezer fős japán sereg özönlötte el a félszigetet. Puszan kikötővárosnál szálltak partra, majd fejlett fegyverzetüknek köszönhetően (ekkorra már rendelkeztek európai stílusú muskétákkal, a koreaiak viszont még csak hagyományos íjakkal harcoltak) gyors sikereket értek el.

Néhány hónapon belül több csatában is fölényes győzelmet arattak, elfoglalták a fővárost és Phenjant is. A hatodik hónapban már az északkeleti részeken jártak, még a dzsürcsik ellen is támadásokat intéztek. A védekező fél seregei igyekezték elkerülni a komolyabb csatákat, ahol minden bizonnyal felmorzsolódtak volna a túlerőben lévő, sokkal felszereltebb katonákkal való küzdelemben. A számos erőd, katona, hadianyag és több tábornok elvesztése mellett a megszállók rongálása, pusztítása, kegyetlenkedései is hatalmas veszteséget okoztak.

A szárazföldi vereségek után a fordulat a tengereken következett be. Két, viszonylag kisebb koreai flotta egyesülésével annak parancsnokságát a kiváló taktikai érzékkel rendelkező I Szunsin admirális vette át. A háború alatti első kikötői győzelme után még háromszori komolyabb összecsapásban összesen harmincnál is több ellenséges hajót sikerült elsüllyesztenie, a daimjó nagy bosszúságára. A legfontosabb győzelme 1592 hetedik hónapjában történt a Hanszan-sziget közelében, ahol közel hatvan hajót foglalt el vagy semmisített meg. Abszolút sikere alapjaiban rengette meg a hódítók elképzeléseit.

Győzelme a saját hajói fejlettségének köszönhető. A legkorszerűbb, nagy méretű, stabil, páncélozott, többfedélzetű, és ebből kifolyólag sok embert szállító kobukszonok (teknősbéka alakú hadihajók) ráadásul nagy hatótávolságú hajóágyúkkal voltak felszerelve, mellyel a másik fél még alig rendelkezett. A borulékonyabb japán hajókon a fő fegyverzetet muskéták és kardok alkották.

1592 végén megérkezett a 75 ezer fős kínai erősítés, így az egyesített haderők 1593 elején visszafoglalták Phenjant. Hengdzsu váránál is súlyos vereségeket mértek a japán haderőkre a félelmetes tüzérségi eszközökkel rendelkező erők, jelentős része volt a védelemben a koreai nőknek is.

A harcok az eredménytelen tárgyalások után (ahol még Csoszon kettéosztása is felmerült) változó intenzitással folytak. A támadók a déli részekre szorultak vissza, és négy évig nem történtek csatározások. Egy tengeri kelepce után a koreai hajók nagyrészt megsemmisültek (egy másik parancsnok vezette a flottát a hazaárulással megvádolt admirális helyett), a maradékkal azonban később I Szunsin ismét győzelmeket ért el. A több váltakozó kimenetelű csata, és a főváros sikertelen ostroma után Tojotomi Hidejosi halálos ágyán elrendelte csapatai kivonását a területről. Ez meg is történt, viszont a hajóik nagy részét – mintegy utolsó üzenetként – megsemmisítették a szövetséges erők; a háború hős tengeri parancsnoka az ütközet során életét vesztette

Mandzsu támadások
A mandzsuk (a dzsürcsik utódai) a 17. század elején létrehozták saját államukat. A koreai király eleinte barátságos viszonyt ápolt az országgal, azonban egy hatalmi átrendeződést követően a Ming Birodalommal együtt szembekerült velük. Így 1627-ben mandzsu invázió érte Csoszont, azonban a csapatok rövid időn belül kivonultak. Egy újabb, 1636-os támadás és kényszerű behódolás után Korea elkezdte a mintegy 250 évig tartó teljes bezárkózottság politikáját folytatni, ami miatt nyugaton „Remetekirályságként” kezdtek el utalni rá.

Ekkoriban jutottak el az első európaiak a félszigetre, nagyrészt tisztázatlan körülmények között. A koreaiak fogva tartották és a tökéletes muskéták kifejlesztésével kapcsolatban dolgoztatták őket; csak néhányuknak sikerült megszökniük. A mandzsuk a Csing-dinasztia megalapítása után szövetségesként kezdtek tekinteni a koreaiakra, többször is segítséget kértek az orosz terjeszkedés visszaszorítására a 17. század közepén, amelyek sikerrel végződtek.

(C) del-korea.gportal.hu/ tulajdona. Saját fordítás és írás No Copy!