A koreaiak kitörő örömmel fogadták japán bukását a második világháború után, habár örömük rövid ideig tartott. A felszabadulás nem azonnal hozta el a függetlenséget, amiért oly hevesen küzdöttek. Ideológiai különbségek miatt megosztottá vált az ország, amit a kialakuló hidegháború eredményezett. A remény egy független koreai kormány megalakulására szertefoszlott, amikor amerikai erők elfoglalták a félsziget déli, valamint szovjet csapatok a félsziget északi részét.
1947 novemberében az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése egy határozatot hozott az általános választásokra vonatkozóan Korea azon részén, mely az ENSZ ellenőrzése alatt állt.

A Szovjetunió azonban nem volt hajlandó elfogadni ezt a határozatot, és megvonta az ENSZ Bizottság befolyását Korea északi részén. Ezek után az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése egy újabb határozatot hozott, mely során megtartották az első szavazást 1948. május 10-én, a 38. szélességi foktól délre. Ez a mesterséges vonal osztotta ketté a Koreai-félszigetet.

Syngman Rhee-et, az Amerikában tanult, volt függetlenségi harcost választották a Koreai Köztársaság első elnökének 1948-ban.  Jelentős szerepe volt egy elkülönült kormány létrehozásában Dél-Koreában, lefektetve ezzel a demokrácia és a piacgazdaság alapjait.

Mindez idő alatt, a 38. szélességi foktól északra egy kommunista rendszer alakult ki Kim Il-sung vezetésével és a Szovjetunió támogatásával.
1950. június 25-én indokolatlan támadást indított az észak-koreai haderő Dél-Korea teljes körű megszállására, Ezzel a hadilépéssel egy  három éves háborút indított el, bevonva az Amerikai Egyesült Államokat, Kínát és más külföldi haderőket is. A háborús konfliktus az egész félszigetet feldúlta. A fegyverszünetet 1953 júliusában írták alá.
Rhee 1960-ban lemondott, miután diákok tömegtüntetéseket kezdtek szervezni rendszere ellen, az elnökválasztáson elkövetett csalások miatt.
Az 1960-as évek óta Korea növekedés-orientált, exportvezérelt gazdasági fejlődésen ment keresztül. Az államcsínnyel hatalomra került Park Chung-hee vezetése alatt Korea oly nagy mértékű fejlődést produkált, hogy az országra ezután a “Csoda a Han-folyón” elnevezéssel hivatkoztak. 18 év tekintélyuralmi kormányzás következett, 1979-ben azonban Park-ot meggyilkolták. Ezt követően Dél-Korea új államfője Chun Doo-hwan lett, egészen 1987-ig, amikor visszaállították a közvetlen elnökválasztást. 1988-ban Szöul adott otthont az Olimpiának, 2002-ben pedig társszervezője volt Japánnal a FIFA labdarugó világbajnokságnak.
A nemzetközi kereskedelem növekedése révén Korea megmutatta gazdag kulturális örökségeit, valamint modern technológiáját is a világnak.  Az 1950-es években Korea a szegény országok közé tartozott, mára a gazdasági világ nagyhatalmainak sorában a 13 – 14. helyen áll, és aktív szereplője a világgazdaságnak. Ennek eredményeképp 2010-ben Dél-Koreában tartották a G20 csúcstalálkozót.  
2012. december 19-én Park Geun Hye-t választották Dél-Korea 18. elnökének, így ő lett a koreai történelem első női államfője. Park Geun-hye elnökasszonyot 2013. február 25-én iktatták be hivatalába, egy új korszak jelszavával: az emberek boldogsága és a nemzeti fejlődése a cél. A Koreai Köztársaság (1948) megalakulása óta Korea a világ legszegényebb nemzetéből a világ egyik leggazdagabb államává vált. Ezalatt a 65 év alatt gyorsabban fejlődött, mint bármely más nemzet a történelemben. Korea felfegyverezte magát liberális demokráciával és nyitott gazdasággal. Valóban azt lehet mondani, hogy gazdasági csodát hajtottak végre.

A Koreai Köztársaság állhatatosan követte a demokráciához és gazdasági jóléthez vezető utat. Habár a hidegháború hagyatéka még mindig észlelhető a félszigeten, és a gazdasági világválság is hatással volt az országra, azt lehet mondani, hogy Dél-Korea rugalmassága, melyet a kihívásokkal szemben mutatott  be,  lenyűgöző.