A 19. században Korea megmaradt “Remete Királyság”-nak, hajthatatlanul elzárkózott a nyugati diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokra vonatkozó igényektől. Idővel néhány imperialista ambícióval rendelkező ázsiai és európai ország versengeni kezdett a Koreai-félszigeten lévő befolyásért. Japán a Kínával és Oroszországgal vívott győztes háborúi után erőszakosan bekebelezte Koreát, és 1910-ben gyarmati uralmat hozott létre a félszigeten.

A gyarmatosítási folyamat a koreaiak hazaszeretetét csak serkentette.  A koreai értelmiség hatalmas felháborodását váltotta ki Japán kulturális asszimilációra vonatkozó politikája, mely még a koreai nyelvoktatást is betiltotta az iskolákban. 1919. március 1-jén országszerte függetlenséget követelő, békés felvonulást tartottak. A japán hatóságok könyörtelen megtorlással válaszoltak, lemészárolták a tüntetőket és támogatóikat.

Annak ellenére, hogy március 1-jén elbukott a függetlenségi mozgalom, a nemzeti identitás és hazaszeretet erős kötelékét hozta létre a koreaiak között. A mozgalom Kínában egy ideiglenes kormány felállításához, valamint Mandzsúriában egy japán telepesek ellen folytatott, szervezett fegyveres harchoz vezetett. Koreában minden év március 1-jén megemlékeznek a függetlenségi mozgalomról.

A gyarmati időszakban Japán folytatta Korea gazdasági kiaknázását. A gyarmati uralom alatt egészen a második világháború végéig, 1945-ig romlott a koreaiak életszínvonala.