Silla királyság Északi Gjanszang tartományának Gjangdzsu körzetében élt egyszer régen egy özvegy asszony a fiával meg a leányával. Olyan szegény volt ez az asszony, hogy soha nem jutott el egyetlen egy templomba vagy búcsúhelyre sem. Reggeltől napestig keményen dolgozott gyermekeiért. Nem is fáradozott hiába: gyermekei felcseperedtek, erőben, egészségben, a fiú megházasodott, a leány férjhez ment. Nem sokkal azután az özvegy asszonyt elvitte a halál. 

Rögtön az alvilágba került. Jama, az alvilág királya, így fogadta őt odalent:

- Életedben milyen gyakran látogattad a templomokat? Voltál-e minden nevezetes búcsújáróhelyen? 

A szegény asszony így felelt: 

- Engem annyira lekötött a fiam meg a leányom nevelése, hogy soha nem volt időm arra, hogy akár a lábamat kitegyem a házból. 

Jama király erre így rendelkezett: 

- Úgy látom, megszoktad, hogy a házban kuksolj. Jobb lesz, ha kutya képében folytatod eddigi életmódodat. Menj vissza a fiadhoz, és őrizd a háza táját. 

A kutyává lett asszony erre nyomban vissza is szaladt az alvilágból falujába. 

Egy idő múlva kölykeket hozott a világra, és kicsinyeiből is jó házőrzők váltak. Ekkor a ház ura, a kutyává lett asszony édesfia, elhatározta, hogy levágja és megeszi a kutyát. Azon az éjszakán a kutya eltűnt - leánya házához menekült. Az ajtó előtt a lépcsőre telepedett, és keservesen sírt. A ház asszonya, a kutyává lett asszony leánya, igen meglepődött, amikor bátyja kutyáját ilyen állapotban ott találta. Egy tál rizst adott neki a konyhában, és meg is simogatta. 

Akkortájt egy pap járta az országot. A fiú házához is elvetődött, és azt kérdezte: 

- Van-e házőrző kutyád? 

A válasz így hangzott: 

- Volt egy házőrző kutyám, de a minap nyoma veszett. De mit érdekel téged az a kutya? 

A pap ezt felelte: 

- Az a kutya volt a te újjászületett anyád! Olyan sokat dolgozott életében, hogy felnevelhessen téged meg a húgodat, hogy sohasem volt ideje a búcsújárásra. Halála után az alvilág királya úgy rendelkezett, hogy kutya képében térjen vissza fia házához, és védje a tolvajnéptől. Mivel félt, hogy levágod, a húgod házához menekült. Ne bántsd, hanem mutass meg neki minél többet a világból. 

A fiú a húga házához sietett, és elmesélte neki, amit hallott. Majd fogta a kutyát, hátára vette, és körülvitte hetedhét országon, hadd lássa a szép tájakat meg a híres templomokat. 

Amikor már éppen hazafelé indult, a kutya leugrott fia hátáról, kapart magának egy lyukat, belefeküdt, és többé nem mozdult. A fiú ott azon a helyen elföldelte. Ettől a naptól kezdve bőség és szerencse köszöntött az egész családra.